|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 2 találat | lapozás: 1-2 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Virág Imre 1997. április 17.Ápr. 17-én a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójának küldöttsége, amely április 16-19. között négynapos látogatást tesz Romániában, ellátogatott az RMDSZ bukaresti székházába. A Szekeres Imre frakcióvezető, pártalelnök vezette küldöttséget, melynek tagjai voltak Baráth Etele és Bihari Mihály országgyűlési képviselők, az RMDSZ parlamenti csoportjának nevében Varga Attila képviselőházi frakcióvezető, Szabó Károly szenátusi frakcióvezető-helyettes, Asztalos Ferenc és Kovács Csaba, a képviselőházi frakció alelnökei, továbbá Ráduly Róbert, a frakció titkára fogadták. A létrejött megbeszélésen időszerű bel- és külpolitikai kérdésekben folyt eszmecsere. A magyarországi vendégek beszámoltak romániai látogatásuk eddigi tapasztalatairól, vezető romániai politikusokkal, szenátorokkal és képviselőkkel lezajlott találkozóik tanulságairól, és szakmai támogatást ajánlottak fel az RMDSZ kormányzati feladatokat vállalt tisztségviselői, szakemberei számára. A találkozón jelen volt Virág Imre, a bukaresti Magyar Nagykövetség I. titkára, valamint Szatmári Tibor, a szövetségi elnök külpolitikai tanácsosa. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 18., 1011. sz./ Az MSZP parlamenti küldöttsége ápr. 17-én tárgyalt Victor Ciorbea miniszterelnökkel és Emil Constantinescu államelnökkel. /MTI/2012. január 28.Maurer Gyula (Dicsőszentmárton, 1927. január 18. – Maglód, 2012. január 8.)Visszatér a Házsongárdi temető szülői sírjába nagyrabecsült kollegánk, barátunk, tanárunk, Maurer Gyula, aki nem egészen jószántából hagyta el városunkat néhány évtizede. 1927. január 18-án született Dicsőszentmártonban s enyedi, keresztúri és kolozsvári tanulmányai után az éppen alakuló Bolyai egyetem természettudományi karára – mintegy alapító tagként – iratkozott be, ezen kar matematika szakára. Tanárai itt hamar felfedezték benne a tehetséges ifjút, s már egyetemi hallgató korában gyakornoknak nevezték ki. 1949-től tanársegédként, később adjunktusként oktatta a matematika és kémia kar diákjait, akik hamar megszerették a fiatalembert, aki őket nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel tanította erre a nem sokak által kedvelt tantárgyra. Különösen a jó tanuló diákok keltették fel érdeklődését, ezekkel foglalkozott odaadóan és nagy lelkesedéssel anélkül, hogy a gyengébb képességűekről megfeledkezett volna. Ez az odaadás öregkorára hozta meg a gyümölcsét, amikor az öt-, tíz-, harmincéves találkozó tanítványai nagy szeretettél vették körül s hálásan, immár érett fejjel mutatták ki szeretetüket és nagyrabecsülésüket egykori tanáruk iránt. Az 1954–55-ös tanévben a Bolyai magyar és a Babeş román negyedéves hallgatóinak algebra előadást tartott. 1956 után a forradalommal és szabadságharccal kapcsolatos nyilvános állásfoglalása miatt eltávolították az egyetemről, s csak később, az egyetemek egyesítése után kapta vissza állását. 1967-ben a topologikus algebra tárgyköréből Bukarestben doktorált. Tomescu Kombinatorika és alkalmazásai című könyvét románról magyarra fordította, amelyik aztán Budapesten jelent meg. 1953–56-ban a kolozsvári Matematikai Lapok szerkesztője volt. Tudománynépszerűsítő írásai a Hétben, Korunkban, a Matematikai Lapokban jelentek meg. A román nyelvű tankönyvek magyarra való fordításának munkálataiból is kivette részét, miközben közgazdasági diplomát is szerzett. Csoport és gyűrűelméleti munkái magyar, román, német, francia, angol, olasz, orosz nyelveken jelentek meg. Virág Imre kollegájával közösen két magyar nyelvű algebra könyvet jelentett meg a kolozsvári Dacia kiadónál. A Kriterion által kiadott Matematikai kislexikon algebra vonatkozású szócikkeit is ő írta. 1984-ben két fia után Magyarországra távozott, ahol 1985-től a nyugdíjazásáig a Miskolci Műszaki Nehézipari Egyetemen tanított. Megrendült egészségi állapotában, a vég közeledtével haza vágyódott ősei földjébe, s most mi, kollegái, barátai és tanítványai itt állunk hazatért hamvai előtt azzal az ősi kívánsággal: nyugodj békében, Gyula! Bitay László, nyugdíjas tanár Hamvait a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Szabadság (Kolozsvár) lapozás: 1-2
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
